Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az élet így múlik

2012.03.30
Az élet így múlik
 
Néha az érzések sokkal jobban fájnak és terhelnek le, mintha fizikailag kínoznának. A lélek nem gyógyul, csak tür, a test gyógyúl, s így egy idő múlva a  lélek összetör a súly alatt, majd távozik a testből, mi az nélkül semmit sem érhet...
 

"Kedves naplóm!
 Hosszú volt ez a nap. Túl hosszú. Suli volt, azaz egy osztályba zárva sok marhával... Annyira elegem van már belőlük. Mindig piszkálnak, sosem hagynak békén. Pedig én próbálok  barátkozni és kedves lenni velük, de ők folyton kiközösítenek. Egyetlen mentsváram  te vagy és az Eszti. Jó lenne egyszer élőben beszélni vele. Így interneten keresztül nem lehet  megállapítani, hogy igazi barátom vagy sem. Pedig jó lenne. Végre lenne egy ember, akivel jóban vagyok és nem közösít ki. Őt is mindenki piszkálja és jól megértettük egymást. Talán  élőben is jól kijönnénk és igazi barátok lehetnénk! Bár amilyen az én szerencsém tuti, hogy csak hülyít, de hát a remény hal meg utoljára. (Pedig én már eltemettem...) De tudod mit? Azt  hiszem megyek és beszélek vele! Tuti, hogy benne lesz, hogy találkozzunk.
 Szia! 
                2011. 11. 03. FN. ,,
 
 Elraktam a naplómat a fiókom mélyére és ezzel a lendülettel kapcsoltam be a gépet. Bejelenteztem MSN-re és legörgettem a sok letiltott emberről a legaljára. ~ Fent van! ~ Gondoltam, és gyorsan megnyitottam az eszti-a-szép-lány (hagyjál békén Dani! -.-") ablakot. Bepötyögtem a szokásos köszönést, letettem asztalra az ablakot, és máris nyitottam az Operát. Ott fel youtubera, bejelentkeztem és elindítottam a Kedvencek listáját, miközben feltettem a fejemre a fejhallgatót. Közben villogni kezdett az MSN-ablak és gyorsan letettem asztalra az Operát, majd egy nagy mosollyal az arcomon nyitottam meg, és olvasni kezdtem, amit eddig írt:
   Cry Girl  bejelentkezett.
 Cry Girl üzenete: szió Eszti *.* =D (19:17)
 eszti-a-szép-lány (hagyj békén Dani! -.-") üzenete: Émikéééém *.* (19:20)
 eszti-a-szép-lány (hagyj békén Dani! -.-") üzenete: na mesélj, mi volt ma? :) (19:21)
 Cry Girl üzenete: semmi, idegeltek és közölték velem az osztálybeliek , hogy meg is halhatok, őket nem érdekelné -.- (19:22)
 Cry Girl üzenete: de ezzel nem mondtak újat, ezt eddig is tudtam. na és nálad mi a helyzet? ^^ (19:23)
 eszti-a-szép-lány (hagyj békén Dani! -.-") üzenete: elegem van a Daniból... csak becsapott, és játszott velem :'( (19:25)
 Cry Girl üzenete: ne máááár. komolyan? :O (19:25)
 Cry Girl üzenete: elmeséled? (19:26)
 eszti-a-szép-lány (hagyj békén Dani! -.-") üzenete: nem akarom itt. ez a gép lementi... -.- (19:27)
 Cry Girl üzenete: oké (19:27)
 eszti-a-szép-lány (hagyj békén Dani! -.-") üzenete: júúúj! Dani azt mondja, hogy szeret engem, és az a másik lány csak egy hülye kurva! *-* és, hogy csak pletyka az egész, és csak viccből ölelte meg :D (19:35)
 Cry Girl üzenete: az király! :D de biztos nem hazudik? (19:35)
 Dani+Eszti <3 (imádlak életem *-*) üzenete: biztos. olyan aranyoooos volt *.* (19:38)
 Cry Girl üzenete: király. mond csak, nem lenne kedved összefutni valamikor majd? ^^ (19:38)
 Dani+Eszti <3 (imádlak életem *-*) üzenete: bocs, de nem akarok veled találkozni. inkább a Danival töleném a napjaimat. (19:42)
 Cry Girl üzenete: ja, oké. (19:43)
 Dani+Eszti <3 (imádlak életem *-*) üzenete: figyi, most lépek. ne nagyon keress ha lehet, mert nincs időm rád, jó? (19:48)
 Cry Girl üzenete: oké, nem foglak... (19:48)
 Cry Girl üzenete: de én léptem, csá (19:49)
   Cry Girl kijelentkezett.
  Kinyomtam a gépet, és a számat harapva próbáltam elfolytani a sírást. Rázártam magamra az ajtót, és sírni kezdtem. Felkuporodtam az ágyra, átöleltem a térdem és próbáltam a zokogásomat a térdemre dőlve elfolytani. Nem értem, hogy még azok után, hogy voltam képes bízni bárkiben is. Pedig tudhattam volna, hogy ez lesz a vége... A mai világban már nem szabad bízni senkiben, mert elárul. Gondoltam már sokszor rá, hogy csak fel kéne vágnom az ereim, vagy leugranom valahonnan, és máris megszabadulnék a gondoktól. Persze ez nem megy olyan könnyen. Legalább is eddig nem ment. Felemeltem a fejem a térdemről, letöröltem a könnyeimet, körbenéztem a szobában, és egy szikén akadt meg a szemem. Csak egy vágás, semmi több az egész. Vége is lenne mindennek. Szép lassan felálltam és az asztalhoz sétáltam. A kezembe vettem a szikét, kinyitottam, kibiztosítottam és egy határozott mozdulattal végighúztam a csuklómon. Nyeltem egyet és csak néztem, ahogy a drága nedű kicsorog a testemből és szép lassan meghalok. Vége... Még az utolsó pillanatban eszembejutott, hogy talán nem ez a legjobb megoldás, de már késő. Túl sok vért vesztettem. Megindultam az ajtó felé, a kulcsot elfordítottam, de kinyitni már nem tudtam... Összeestem, a szemem lecsukódott és végleg vége lett mindennek. 
  Vajon tényleg nem érdekli őket, hogy meghaltam? Vagy örülnek, hogy eltűntem végre...? 
 
 
 
 
 
 

A mappában található képek előnézete Az élet így múlik

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.